az egész Schmitt Pál ügyben az a legszomorúbb, hogy ott volt egy olimpiai bajnok, akinek vélhetőleg a 80-as évek végén, de legalábbis a rendszerváltás környékén javasolták, hogy adja be fordítását disszertációként, majd gondoskodnak róla, hogy átmenjen (mert nemcsak elegáns a cím, de azért valamennyivel többet is kell fizetni annak, aki hordja): soha nem lehet eléggé bebiztosítani magunkat a nyakunkra szakadó kapitalizmus állapotai között ugye… szóval vélhetőleg ezen opportunista fazon életének alakulása, előmenetele során nem csupán a doktori cím ilyetén mód történő megszerzése volt az egyetlen ügy, ami kikezdhette a gerincét, vagy mindenfajta erkölcsi érzék híján hagyta (tudom, persze, politikus) Schmittet. Mert abban maximálisan igaza van, hogy nem a fokozat miatt választották meg (amikor a HVG megszellőztette az ügyet, akkor ez a remek érv nekem is eszembe jutott), viszont afelett nem lehet egyszerűen elmenni, hogy nem érti, sokkal inkább arról van szó, hogy érettségi előtt álló diákoknak tart beszédeket, hogy kemény munkával hogyan jutnak előbbre, vagy hogy meg kell szenvedni a tudásért, és akkor akár köztársasági elnökök is lehetnek. Mi több, mint a tudományos élettől nem teljesen idegen fog kezet második éve a Széchenyi-díjasokkal (s Gyurcsánnyal ellentétben, ő nem került kínos szituációba). Ebben nem lát semmi kivetni valót, és ez a roppant tragikus az egészben: mert nem egyszerűen a lázári kijelentés jóindulatú olvasata által állított mérce megugrását véti el (tehát amije van, azt nem becsületes munkával szerezte, így annyit is ér), de mintegy a kádárizmustól megnyomorítottan, az által kinevelve hordja magában annak hagyományát 2012-ben köztársasági elnökként. És ha a Fidesz komolyan gondolta – minden stiklijével együtt – az elmúlt 22 évet, akkor látni kell, hogy jelenleg Horn, Medgyessy vagy Gyurcsány helyiértékére került a rendszerváltás előtti felfogásával Schmitt is, akármennyire nem lőtt rá senkire, jelentett másokról, vagy köpött szembe egy egész országot, miközben békés inerciában tartva szimbolikus és monetáris szinten erodálta.
Egyrészt szánni való, hogy nem érti a problémát, másrészt nem maradhat a helyén, ahogy Gönczöt is el kellett volna hajtani a taxisblokád után, vagy a maszop három említett miniszterelnökének (Bajnairól nem tudom eldönteni, hogy egy közönséges gazember, vagy a Hajdú-Béttel kapcsolatos ügye kísérteties hasonlóságot mutat-e Schmitt helyzetével) is inkább önszántából kellet volna távoznia… Ha ezeket az eseteket nézzük, nyilván felmerülhet, hogy ha ők nem, Schmitt miért? Egy elkötelezetten maszopos ismerősöm mondta még négy éve, hogy lehet, hogy ti tisztán játszotok, de mi választásokat nyerünk; ha komolyan vesszük a jobboldali “következmények nélküli ország” frázist az aköré épülő egész diskurzussal, illetve a 2006-os fehér szalag viselését propagáló fideszes megmozdulást, vagy akár a legutóbbi beszédeket Viktortól, akkor balról hiába nem hozták meg a döntést – akármennyire elfogyott a levegő, illetve a szavazói támogatás –, most ezen az oldalon ismét meg kell.
Annál is inkább, mert az ellenzéknél a helyzet egyáltalán nem különb, mint Schmitté: a maszop a köztársaság visszaállításáról beszél, illetve a Károlyi-szobor ünnepélyes visszaállításáról (na én ekkor fogom beváltani azt, amivel “nemtetszikék” már évek óta “riogatnak” minket, vagyis dobbantok a tanácsköztársaságból), a DK pedig kéri, hogy a tüntetőkkel szemben ne alkalmazzanak erőszakot. Elszalasztott esélyek: nem értik, hogy miről szól Schmitt ügye, mert a saját nyolc évükkel való szembenézés nem történt meg a baloldali lapokban, 2010 áprilisában (vagy inkább már 2009 októberében) ugyanott folytatódott náluk minden, ahol abbamaradt: Orbánnál. A lömp pedig Vágó Gáborral (aki, ha talpon marad, a következő Lendvai Ildikó lehet 2040-től) szavazatokat gyűjt és Orbánt kiált. Hát így nem lesz más sem a politika, sem pedig valami politikán kívülit nem lehet majd integrálni, mert az ellenzéknél is mindenki ott tart, hogy mit kellene gondolnia Schmittnek, illetve, hogy a helyzetért Orbán Viktor a felelős; kormányellenes retorika, melyben csak az ágensek változnak maximum, a mondat vége mindig ugyanaz. Ehelyett talán azt lehetne megnézni – ha már 2014-ben úgysem fog menni a váltópártiság senkinek remélhetőleg –, hogy ha Schmitt ezt gondolja és azt teszi, akkor mi oka lehet rá, s talán innen indítani a tiltakozást, nyilatkozatokat stb. Török Gábor remek cikksorozata (“Megérteni Orbánt”) után érdemes lenne elindulni a “Megérteni Schmittet” útján, mivel ennek elmulasztása esetén hiába mond le, egy szemernyivel nem távolodunk el egy olyan hagyatéktól, melyet magában hordoz köztársasági elnökként.
